Szerkesztés az író szemével

Íróként tisztában kell lennünk azzal, hogy a megfelelő minőségű szerkesztés nem egy plusz, hanem elengedhetetlen ahhoz, hogy a kéziratunk kifogástalan formában és minőségben kerüljön az olvasók elé. Sokszor azonban a kezdők nem tudják pontosan, mit takar a szerkesztés. Így azzal sincsenek tisztában, ha szerkesztés címszó alatt egy jóval kevésbé alapos szolgáltatást, esetleg csak korrektúrát kapnak.

Nézzük meg először, hogy mi tartozik az átfogó szöveggondozáshoz!

1. TARTALMI/FEJLESZTŐ SZERKESZTÉS: A szöveggondozás első köre. Ilyenkor a szerkesztő a nagyobb, tartalmi hibákra koncentrál, amiket jóval nehezebb javítani, esetleg komoly átírás is szükséges hozzájuk. Ilyenek például a dramaturgiai problémák, amikor a történet ívével van gond; a karakterek hitelessége, hiányosságok az érzelmek átadásában, a konfliktus hiánya; a történet logikai hibái; a háttérvilág hiányosságai. Ebben a körben előfordulhat, hogy a szerkesztő kihúzat az íróval felesleges jeleneteket, esetleg egész cselekményszálakat is. Vagy éppen hozzáírat, ha valami hiányzik.

2. STILISZTIKAI SZERKESZTÉS: Amikor maga a történet, a karakterek és a háttér rendben vannak, jöhet a szövegszintű szerkesztés. Ebben a körben a szerkesztő azt vizsgálja, hogy a stílus végig ugyanaz-e, gördülékenyek-e a mondatok, megfelelő-e a szóhasználat, megvan-e a cselekményhez illeszkedő hangulat. Ilyenkor potyognak ki a szövegből a szóismétlések, a túlírások, a képzavarok, a klisés megfogalmazások. Ugyan ez is sok, ráadásul elég aprólékos munka, de jóval kevesebb átírással jár, mint a fejlesztő szerkesztés.

3. KORREKTÚRA: Ez az utolsó kör, itt már csupán a helyesírást, az elírásokat, a központozást ellenőrizzük és javítjuk.

Íróként tudnunk kell, hogy a három közül egyik sem elhagyható. Mindegyiken végig kell mennie a kéziratunknak, ha ki akarjuk hozni belőle a maximumot.

Hogy néz ki a szöveggondozás a gyakorlatban?

Több szerkesztővel is dolgoztam az elmúlt néhány év során. Sajnos általános probléma az, hogy szerkesztés helyett kizárólag korrektúrát (vagyis helyesírás-ellenőrzést) végeznek a szövegen, esetleg néha a stilisztikát is nézik. Pedig nincsen olyan kézirat, amibe ne kellene ennél mélyebben belenyúlni. Emiatt kerestem olyan szerkesztőt, aki alaposabb szöveggondozásnak veti alá a regényeimet.

Az a szöveggondozási folyamat, amin az utóbbi néhány regényem végigment, és amit a FairBooks Kiadónál is követünk, így néz ki:
  1. Az elkészült kéziratot a szerkesztő elejétől a végéig elolvassa, és ír egy külön hibalistát. A listában olyan dolgok, főleg logikai, történetvezetési bakik, szerepelnek, amiket a fejlesztő szerkesztés során említettem. Ezeknek a javítása gyakran nagyobb átírást igényel.
  2. A hibalista alapján módosítom a kéziratot. Ha valami nem egyértelmű, vagy csak nem tudom, hogyan kellene javítanom, akkor megkérdezem a szerkesztőt, ő pedig segít. Akkor is beszélek a szerkesztővel, ha a lista valamelyik elemével nem értek egyet. Ebben az esetben megbeszéljük, hogy én miért nem érzem az adott dolgot hibának. Érvelek, a szerkesztő is érvel, és általában kilyukadunk egy harmadikféle megoldás mellett.
  3. A javított kézirat újra a szerkesztőhöz kerül. Ő újra elolvassa, és közben szövegszinten javítja, megjegyzéseket fűz a dokumentumba. Ez már a stilisztikai szerkesztés. Általában egy-két fejezetenként kapom vissza a szerkesztett kéziratot, és a megjegyzések alapján újra javítom a regényt.
  4. Amint készen van a teljes regény javítása, jön az utolsó kör, a korrektúra. Újra elolvassuk a regényt, közben már tényleg csak a helyesírási hibákat, az elírásokat keressük.
  5. A kézirat ezután van csak kész, ezután mehet tördelésre, majd a nyomdába.

Az írói mentalitás
Lelkileg nem könnyű megélni azt, főleg első alkalommal, hogy a kéziratunkat, amivel annyit dolgoztunk, valaki apró elemeire szedi, és keresi benne a hibákat. Be kell vallanom, hogy nekem ez még mindig nehezen megy. De ilyenkor mindig tudatosítom magamban, hogy nem ellenem irányul a szerkesztés, hanem értem van. A kéziratom így lesz sokkal jobb. Én túlságosan benne vagyok a történetben ahhoz, hogy meglássam a hibáit, a szerkesztő viszont nem. Ő elfogulatlanul látja a karaktereket, a cselekményt, a háttért, és segít abban, hogy minden kifogástalan lehessen.

A szerkesztő személye
Nagyon fontos, hogy olyan szerkesztőt válasszunk, aki jó szakmailag és alaposan dolgozik, de ennél is fontosabb, hogy egy hullámhosszon legyünk vele. Az írónak bíznia kell a szerkesztőben, a szerkesztőnek pedig egyenlő félként kell tekintenie az íróra. Elengedhetetlen, hogy tudjunk egymással kommunikálni. Meg tudjuk beszélni azt is, ha valamiben nem értünk egyet. Valójában szerintem egy jó regényhez nem csak a karakterek között kell kémiának lennie, hanem az író és a szerkesztő között is.


By Judit




1 megjegyzés: